Elkezdődött az ősz, és ezzel együtt eljött a csúcsidény. A műhelyt fényesen megvilágítják, és a gépek zúgása a legfelvillanyozóbb háttérzene – ez a mi csúcsidényi ritmusunk. Minden csavar előre tolódik, minden folyamat gyorsul.

A fémműhely mestereinek homlokán soha nem szárad le az izzadság, és kezeik sem pihennek soha. Míg felgyorsítjuk a haladást, mindig hangsúlyoznunk kell: „A munkabiztonság nehezebb a Taju-hegyénél!” A raktár dolgozói gondosan számolják a nyersanyagokat, a raklapok pedig hegyekként tornyosulnak; minden szállítmány idővel versenyez. Az irodákban minden munkaállomás foglalt.

Valaki felteszi a kérdést: „Megéri ennyit dolgozni?”
Nézd meg az ügyfél logóját a külső dobozon, gondolj az ügyfelek várakozó tekintetére, amikor átveszik az árut – a válasz mindenki ökölbe szorított kezében rejlik. Ez nem csupán keménykedés; ez a „szállítás” két szóhoz való legkonkrétabb elköteleződésünk. Függetlenül attól, mennyire elfoglalt a csúcsidőszak, a minőség soha nem pihen; akárhány megrendelés van is, a bizalom sosem kerül leárazásra.
Az túlórai étel most különösen finom, és a gyártási terület reggel különösen fényes. A csúcsidőszak kihívás, de inkább egy kitüntető cím. Éljen mindenki, aki elszántan dolgozik a határidőkért!
